Igazi versenyzést láthatunk mostanában hölgyeim és uram, ami bár előbb vagy utóbb meg fog szűnni, de élvezzük ki, amíg tart!

Tévedtem, s milyen jó, hogy nem lett igazam. A 2018-as Forma 1-es bajnokság, ha így folytatja útját, a favorit szezonok közé kerülhet, habár ennyi monoton, egyhangú évad után már itt lenne az ideje egy igazán szoros bajnokságnak, s erre most minden adott. Ahhoz képest főleg, hogy a téli teszt után azt a konklúziót vontam le, hogy idén egy, az utóbbi évekre igencsak jellemző Mercedes dominancia fog kirajzolódni,de ez korántsem így alakult.

Nem arról lenne szó, hogy gyűlölöm a Stuttgarti csapatot, 2014-ben igazi felüdülés volt a Red Bull-uralom megtörése, a tököm kivolt már a "Jesz-Jessz Szebasztian, Good Job, fantasztikk jobb" féle mutatóujjat kamerába toló, arrogánsnak s közben mégis beszari csávónak látszó Vettelből. A Horner féle már-már indokolatlan lábremegésből, és abból is, hogy akarattal, vagy akaratlanul, de egy korrekt Webbert így megalázzanak. S láám megjött a hibrid éra, és cseverből vederbe csöppentünk. 

Lehetne ezeket a periódusokat a Ferrari-Schumacher évekhez hasonlítani, csak egy a bökkenő: egy csapatnak sincs annyi rajongója a világon, mint a Scuderiának, főleg Schumacherrel karöltve. S így bár bizonyos szempontból ők is megölték a sport lelkét anno, de mégsem lehetett azt érezni, hogy ez miatt haldoklik az egész biznisz. Viszont 2010-től kezdve egy-két évtől eltekintve ez volt a jellemző.

A kitérőből a jelenbe visszatérve pedig, hát elvagyunk kényeztetve, a tripla hétvégében kettő erős versenyt tekinthettünk meg, váratlan eredményekkel. Az ezüstnyilasok az Osztrák bukó után elégtételt akartak venni, lehetőleg egy Hamilton sikerrel, egyrészt mert hazai a pálya számára, másrészt a pontversenyben is ő a relevánsabb szerencsétlen finn márkatársához képest. Ehhez viszont volt egy két szava a vörös riválisnak is, Vettelék lendületben vannak, és "érdekes"-nek titulált taktikájukhoz híven Kimi a 3. kanyarban kibökte Lewist saját rajongói előtt. Ez így lefogalmazva vitát váltana ki, és nem is igaz e primitívségében, csak a nagy tömeg számára így zajlott le. A kipörgetés viszont nem történt volna meg, ha a brit címvédő nem vesz ennyire ritkaszar rajtot, igazán elszégyellhetné magát, ha már több százezer ember szinte csak miatta kimegy a brit ex-reptérre. S mindezek után még a Ferrarit bevádolni csalással? 'Érdekes következtetés.'

A visszaesés után amit leművelt, az viszont közel sem a tavalyi Mexikói botladozást, hanem egy győzni akaró, igazi, harcos bajnok forma volt. Úgy gázolt át bajnokunk a középmezőnyön, ahogyan Pistabá egy kaszával a legelőn. Talán mégsem csak mák az a 4 cím? Erős kérdőjelek ezek továbbra is.

A kulcsmomentumot pedig az Alfa Romeo Sauber csapat adta meg nekünk, mivel egyik tagjuk túl gyorsan akart kereket cserélni az ismét pontokért harcoló Leclerc gépjárművén, aminek eredménye egy boxutca utáni leparkolás lett a sóderágy végén. Mindezt a versenyigazgatóság egy igazi biztonsági autós fázissal reagálta le, ami egyértelmű túlzás, max egy virtuálist ért volna meg. Csakis a széthulladozó mezőny összerázására volt szükség, és utólag visszagondolva milyen jól tették, hogy túlreagálták (szándékosan.) . 

Mi az utolsó 10 körben olyan versenyt láthattunk, ami a klasszikusokat idézi. A vörös és ezüst autók sormintát alkotva küzdhettek a győzelemért. Mind a négyen, igen.  

Győztesként pedig az évek alatt teljesen megérett Vettel jött ki, aki olyan bevetős manővert mutatott be, amit általában Ricciardotól szokhattunk meg, nem baj Seb, tőled sem volt rossz. Szegény Bottas pedig a vége előtt annyira szétkészült, hogy a csapattársa és Räikonnen is beelőzte.

A viadal folytatódik Németországban, ahol bizonyára Hamilton revansot próbál venni, és a helyi kedvencet legyalulni teljes erőből, ebben biztos vagyok.