Vannak olyan esetek, amikor úgy néz ki, minden összeáll a siker érdekében, de a körülmények mégis úgy alakulnak, hogy kukába megy az egész projekt. 

Bizonyára sokan emlékeznek még a 2012-es évadra, amikor is az év elején sorra más csapatok, más pilótái nyerték a futamokat (pl. MALDONADO!). Nem dominált igazán senki, nem aludtunk be 12 kör után, majd ahogy csorgott le az év, csak-csak kialakult egy Ferrari-Red Bull féle Alonso-Vettel rivalizálás a fináléra. Igen, amikor az utolsó, esős Brazil nagydíjon azt fürkésztük, ahogy Vettel a megforgatása után hogyan kapaszkodott vissza sérült bikájával, miközben Alonso,a csapattársa, Massa segítségével is csak bukdácsolgatott előre. S a dobogó fokaiért harcoltak a Mclaren Mercedesek, na meg az akkor még Force Indiás Nico Hülkenberg, akinek azóta sem jutott reális esélye a dobogóra állni, nemhogy futamot nyerni. Ez a hajó ott, úgy gondolom, elment neki, amikor az első kanyarban nekicsuccsant az akkor még szimpatikus Lewis Hamiltonnak, tönkretéve a brit utolsó Mclarenes versenyét. 

De a lényeg, hiába emlékszünk arra az idényre úgy, hogy Sebastian és Fernando vérmes csatája volt, az elemzések viszont kimutatták, hogy abban az évben a Mclaren tette le az asztalra, és fejlesztette tökélyre a verseny gépjárművét. Mindez viszont nem elég ezen a szinten, ha nem tudják kihasználni a benne rejlő  potenciált,a lehetőségeiket. Így a végére a Hamilton-Button párosnak be kellett érnie a szerény 4-5. világbajnoki helyezéssel, a csapatnak pedig csak a bronzérem jutott.

S miért írom le ezt a 6 évvel ezelőtti állapotot? Egyszerű, az idei Olasz nagydíjon minden lehetősége megvolt a Ferrarinak, hogy hazai környezetben vegye kezébe az irányítást, mégis egy tollaslabdát nem tudott megfogni a levegőben. A kalamajka már szombaton kezdődött, amikor is nem az elsőszámú pilótájuk szerezte meg a pole-t, hanem csak, Kimi. 

De még hogy! Valószínűleg ez lesz a jégember utolsó rajtelsősége a királykategóriában, a valaha volt leggyorsabb F1-es kör mégis az ő neve mellett fog szerepelni legalább egy évig. Őt bizony ez nem igazán érdekli, vagy csak úgy tesz mintha nem, de a mi szívünket azért megdobogtatta ez a stílusos búcsúzása az olasz gárdától.

Ami viszont az első körben bekövetkezett, jól mutatja a két élcsapat közti különbséget. Amíg Bottast Hamilton pincsikutyájává züllesztették az elmúlt hónapokban, addig Räikonnent nem. Persze őt nem is lehet ezen a szinten lealázni, hisz ő mai napig a Ferka utolsó világbajnoka, és néha kitörő agresszivitása, egója sem engedné meg mindazt, amit egy nyilvánvaló másodszámú pilótának el kell szenvednie. Bárhogy is áll jelenleg a ponttáblázat.

Minderre rátesz egy lapáttal az a tény is, hogy az elhunyt Marchionne utolsó akarata értelmében a finnek mennie kell, s helyére a jövő bajnokát, Leclercet kell hozni mihamarabb a gárdához, mielőtt más elhappolja előlük. Úgy, ahogy a Red Bull tette azt korábban Verstappen esetében. Mindezek tükrében nem is csoda, hogy miután végre poleban volt Kimi, nem akarta kiengedni az első helyet a markából, aminek eredményét már tudjuk. 

A Mercedesnél viszont tankönyvbe illő, még a Schumacher-Barrichello korszaknál is tökéletesebb alá-fölé rendelt viszonyt láthatunk, ami taktikailag olyan jól jött ki nekik Monzában, hogy a Ferraris végső győzelem idén is egyre elérhetetlenné válik.

Bármi történjék is az év végén,Leclerc érkezésével jövőre végre kiderül, Vettel igazi elit világbajnok pilóta-e vagy csak egy mázlistán jól helyezkedő, középszerű sofőr. Egyszer Ricciardo ellen már elvérzett.